Nem az egód dönti el, hogy melyik előző életedbe utazol...

Ezt az előző életet egy a negyvenes éveinek elején járó férfi vendégem élte át. Jelen életében jó módban él. Egy nagy cég igazgatója. Amikor találkoztunk felkészített, hogy sok dolgom lesz, mert Ő szeretné feltérképezni az ÖSSZES előző életét. Azt mondta: „ha jól dolgozik, akkor jól fog járni velem”.

Mielőtt elkezdtük a hipnózist megbeszéltük a technikával kapcsolatos kérdéseket, félelmeket. Miután minden apró kételyt eloszlattam, jöhettek a célok, kérdések, megoldatlan problémák. Feltettem a kérdésemet: - Van-e valami konkrét kérdés, vagy témakör, amit szeretne körüljárni az első utazás alkalmával? Természetesen volt és a következőt mondta: - Gyula, jobban jár, ha leírja. Szeretnék részletes válaszokat kapni és szisztematikusan feltérképezni az előző életeimet. Az ezzel kapcsolatos kérdéseim a következők: 1. Ezt az életemet megelőző életem teljes képe? 2. Mi volt a kilépési pont a karmában, amit most is visszakapok? 3. Milyen karmikus kapcsolatom volt köztem és a két fiam között? 4. Mit tudok Buddháról, Krisnáról, Jézusról? 5. Ki volt a szellemi mesterem? 6. Hányas házból jöttem? 7. Milyen „ájjonnal” volt közvetlen kapcsolatom? 8. Ebben az inkarnációban mi volt az életem célja? Ennyi kezdetnek elég lesz. Nem baj, ha nem ért minden kérdést, én tudni fogom, hogy mi, mit jelent. Csak tegye majd fel nekem. Miután kellő információ ált rendelkezésemre ahhoz, hogy elkezdjük az ülést, megkértem, hogy helyezkedjen el kényelmesen. Majd bevezettem a hipnózist. Gábor folyamatosan közeledett az álom és az ébrenlét közti keskeny határ felé. Mindvégig ellenőriztem, hogy a transz megfelelően mély legyen. Miután elértük a kellő szintet. Gábort elindítottam a jelenlegi életén visszafelé vezető úton. Minden egyes perccel közeledtünk ahhoz, hogy átléphessünk téren és időn, hogy átléphessünk egy másik dimenzióba. Gábor teljesen ellazultan feküdt. Légzése nyugodt volt és egyenletes. Arcán láttam az elszántságot. Már most tudtam, hogy meg fogja találni, amit keres. Bármi legyen az. Teljesen együttműködő volt. Határozottan és biztosan haladtunk az átjáróhoz. Miközben közeledtünk, Gábort többször kondicionáltam arra, hogy bárhova is kerül, az én hangom mindig hallani fogja, mindig érteni fogja amit mondok. Ő is tud majd velem úgy kommunikálni, hogy én is megértsem. És elérkezett az idő. Gábor gondolatban elhagyta ezt az életét. Egy hídon találta magát, amely összeköti őt előző életeivel. Egy hídon, ahol biztonságban érezheti magát, ahol nem érheti baj. Elkezdem a felkészítést a kommunikációnkra, amely során Ő nem lép ki ebből a hipnotikus állapotból, de eltud nekem mindent mesélni, amit átél. Elmondom neki ismét, hogy velem az utazása alatt végig tud majd kommunikálni, ha úgy érzi, hogy kiszeretne lépni egy eseményből, ami megterheli, akkor csak jelezzen. Továbbá elmondok neki néhány biztonsági tanácsot. Majd megkérdezem, hogy felkészültnek érzi e magát, hogy átmenjen a híd túloldalára. A válasza határozott igen volt. - Akkor láthatod, ahogy szépen lassan pirkadni kezd. –Mondtam neki. A felkelő nap felmelegíti a levegőt és a köd lassan felszáll. Kitisztul a kép. Egyre élesebben körvonalazódik a híd minden egyes részlete. Megpillantod a túloldalt. Elindulsz a hídon határozott léptekkel. Amikor odaérsz a híd túloldalára, akkor állj meg mielőtt lelépnél róla. A megbeszélt módon jelzed nekem, hogy odaértél. - Várok… Majd megkaptam a jelet. Már csak egy lépés választ el attól, hogy beléphess abba az életedbe, ami kellő információt hordoz a jelen életedben megfogalmazott kérdéseidre. Most lépj egyet és lépje be ebbe az életbe… Mit látsz? Gábor arca hirtelen megváltozott. Az eddigi nyugodt, de határozott arc már inkább egy megtört ember arcára kezdett hasonlítani. Vártam… Talán egy perc is eltelhetett mikorra rekedtes és öreges hangon megszólalt. Majd a kérdéseimre a következőket válaszolta. - Egy városban vagyok! Sokat jártam már erre. Néznek és figyelnek engem az emberek. Teljesen nyugodt vagyok. Nincs szakmám se munkám. Elvonult, öregemberként élek egyedül egy erdőben. Erre a félhomályos helyre azért néha besüt a nap a fák között. A körülmények eléggé nomádok, de azért mindennek megvan helye. Állandóan csak egyedül vagyok. Nincs körülöttem senki. Csak apám képe dereng fel néha, de már rég elhagytuk egymást. Nem tartjuk a kapcsolatot, mert mind a ketten azt hittük, hogy a másik hagyott el. Nem akartuk már kibogozni a dolgokat. Így hogy már volt némi helyismertünk ebben az életben az események fonalát megpróbáltam a Gábor által kijelölt irányba vinni: - Ki volt a szellemi vezetőd, a mestered ebben az életedben? – Kérdeztem. - Igazából önfeltárás volt. Volt egy társ, akivel sokat beszélgettem. Na, Ő értette istent, de csak a létfenntartásról beszélgettünk. - Hányas házból jöttél? Tettem fel a következő kérdést, de csak ingatta fejét. - Milyen karmikus kapcsolat van közted és az idősebb fiad között? Kérdeztem. - Ő biztos, hogy az apám. Sok pénze volt. Mindenből pénzt csinált. És Ő elengedett. Én nem tudtam elengedni, hordoztam a rossz dolgokat. Nem tudtam elengedni. Addig-addig cipeltem magammal, addig őriztem… (majd elcsuklott a hangja). Kikell hoznom a fényre. Igen… (és csend) - De hogyan kell kihozni a fényre? - Azt még nem tudom. - És milyen karmikus kapcsolat van közted és a fiatalabb fiad között? - Tettem fel az újabb kérdést. - Ő a mesterem! Ő a mesterem. A társ, aki az út végén nem lakik velem. Ő is egyedül járja az útját. Jó úton jár, Ő is gyógyító. Én is és a mesterem is gyógyítunk. - Milyen „ájjonnal”… tettem volna fel a kérdést, de már jött is a válasz: - Senki, senki! - Mi volt ennek az életednek a célja? - Megérteni, hogy minden belül van! A megszabadulás egy folyamat. Jó úton jártam. - Mik voltak a legfontosabb dolgok, amiket megtanultál és megtapasztaltál? - Elengedni, megszabadulni, magamon dolgozni, megemelni. Egyesíteni magamban az univerzumot. Tanítani és mélyre hatni. „Elhagytam a népszerűséget és megértettem, hogy csak azt kell tennem, ami bennem és egy fűszálban közös.” Elértünk arra a pontra, hogy Gábort elindítsam a visszavezető úton. Elbúcsúzott ettől az élettől és megköszönte, hogy visszapillanthatott és újra átélhette ezeket az érzéseket. Visszavezettem a hídon át a jelen életébe, majd vissza a gyerekkoron keresztül egészen a mai napig. És szépen lassan megkezdtük a dehipnózist. Ahogy Gábor közeledett a normál

tudatállapothoz, úgy kezdett egyre több könny megjelenni a szemeiben. És végül kihoztam a hipnózisból. Hagytam még néhány percig magában gondolkodni. Amikor felült, könnyes szemmel rám nézett és azt mondta: - Ezt most fel kell dolgoznom. Nagyon sok információt kaptam. Lehet, hogy egy ideig nem találkozunk. Megyek, felkeresem az idősebb fiamat és rendezem a dolgunkat. Megköszönte nekem is a segítséget, majd elbúcsúztunk. Lehet, hogy nem azt kapta amit, eltervezett és kigondolt. De azt hiszem azt kapta, ami a legfontosabb az életben. Erőt, hogy a fiával rendbe hozhassa a kapcsolatát. Ez már csak így van ezekkel az utazásokkal. Mindig azt találod meg, amit a lelked mélyén keresel, nem pedig azt, amit az egód diktál. A lényeg, hogy indulj el a megismerés útján.