„Nem is gondoltam volna, hogy ennyire mélyre visz majd” – egy vásárló története a reinkarnációs önismereti programról
- Gyula Sümegi
- ápr. 10.
- 2 perc olvasás
Pár hónappal ezelőtt még csak messziről figyeltem. Olvasgattam a reinkarnációs önismereti programról, de valahogy nem mertem belevágni. Érdekelt, de valami visszatartott – talán az, hogy túl soknak tűnt egyszerre, vagy talán én nem éreztem magam késznek egy teljes önismereti utazásra.
Aztán megláttam, hogy az útmutató és a napló már külön is megvásárolható. Ez megnyugtatott. Nem kellett az egész ismeretlen programot megvennem – előszőr megismerkedtem a gondolatmenettel.
Az első lépés: csak a könyv és a napló
A PDF útmutatót még azon a délutánon elkezdtem olvasni. Már az első oldalakon éreztem, hogy nem egy szokványos spirituális könyv került a kezembe. Nem volt túlmisztifikált, nem volt erőltetett. Inkább olyan, mintha valaki gyengéden fogta volna a kezem, és azt mondta volna: „Gyere, mutatok valamit, amit mélyen mindig is tudtál, csak elfelejtetted.”
Ahogy haladtam előre, egyre inkább éreztem, hogy ez nem csak olvasás – ez egy utazás.
A napló – na, az volt az igazi áttörés. Bevallom, az elején csak „kitöltögettem”. De valahogy, ahogy sorban jöttek a kérdések, észrevétlenül csúsztam egyre mélyebbre önmagamba. Olyan gondolatok, érzések, emlékek jöttek fel, amikhez eddig nem fértem hozzá.
Volt egy bejegyzésem, amit így kezdtem: "Nem tudom, ki voltam akkor… de érzem, hogy még mindig ott van bennem az a fájdalom, amit akkor éltem meg. "És abban a pillanatban rájöttem: lehet, hogy ez az egész reinkarnáció-dolog több, mint spirituális romantika. Ez valami nagyon is valós és belül történik.
A következő lépés: a hanganyagok
Két héttel később újra megnyitottam az oldalt. Ezúttal a vezetett meditációkat néztem. Már nem volt bennem bizonytalanság – inkább izgatottság. Úgy éreztem, hogy most készen állok még mélyebbre menni.
Az első hanganyag alatt alig vettem észre, hogy eltelt 30 perc. A meditáció lágyan, biztonságosan vezetett – nem kényszerített semmire, csak kinyitott bennem a kapukat. Nem tudom pontosan megmondani, hogy amit „láttam”, az egy emlék volt vagy képzelet – de valami bennem megmozdult, megértettem dolgokat.
A következő napokban többször is visszatértem a hanganyagokhoz. Mindegyik új réteget bontott ki bennem, és a naplóval együtt használtam őket. Úgy éreztem, mintha minden rész – az útmutató, a napló és a meditációk – egy teljes rendszerré állna össze bennem.
És tudod mit? Most már örülök, hogy nem az egésszel kezdtem. Így volt időm ráhangolódni, belehelyezkedni. Időt adtam magamnak.
Ha te is gondolkodsz rajta…
Azt mondanám neked: kezdj egy kis lépéssel. Nézd meg az útmutatót és a naplót. Érezd meg, mit indít el benned. És ha úgy érzed, hív az út – akkor lépj tovább. A hanganyagok akkor fognak igazán működni, amikor készen állsz rá.
Ez nem csak egy program. Ez egy folyamat, egy kapu, egy tükör – és ha egyszer belenézel, már nem tudsz máshogy nézni önmagadra.
(Kedves Mariann, köszönöm a visszajelzésedet! Sokat segítesz vele nekünk.)
Fedezd fel te is a saját utad:
Comments